Néha minden édesanya vágyik arra, hogy kicsit egyedül legyen. Ez nem bűn, ettől még nem szereted kevésbé a gyermekedet és nem vagy antiszociális.

Mégis hány, meg hány édesanya ostorozza magát amiatt, mert szükségét érzi, hogy néha teljesen kikapcsolja a napi mókuskereket, az örökös zajt, az örökös feladatteljesítő és másokhoz kapcsolódó üzemmódot!

Mert szeretne picit magában lenni. Egyedül. Csendben. A saját gondolataival. Gyerekek nélkül.
Számos introvertált ügyfelem számol be arról, hogy bűntudatot érez emiatt a szükséglete miatt.
Pedig miért lenne bűn, ha a hét 168 órájából 1-2-őt gyerekek nélkül vágyunk eltölteni?

A mai blogbejegyzésben összeszedtem 8 jelét annak, hogy esetleg te is az introvertáltak táborát erősíted!

 1. CSENDET!

Gyerekekkel együtt lenni egész nap bizony nemcsak fizikailag, de mentálisan is fárasztó. Sokakat leszív az egész napos pörgés. Számos édesanya vágja rá a kérdésemre: "mire lenne most leginkább szükséged" azt a választ, hogy CSENDRE! Ha neked is gyakran hiányzik az, hogy időről időre kikapcsolhasd a hangzavart, könnyen lehet, hogy introvertált típus, vagyis olyan, aki csak a csendből, egyedüllétből tud igazán töltődni.

2. FELÁLDOZOD A SAJÁT ALVÁDIDŐDET

Gyakran hallom édesanyáktól, hogy inkább lecsípnek a saját alvásidejükből és későn fekszenek le vagy éppen felkelnek akár hajnalban is korábban csak azért, hogy kicsit egyedül lehessenek, saját ütemben tölthessenek időt. Mivel napközben sokan egyáltalán nem tudják megoldani, hogy gyerekek nélkül lehessenek, mert vagy nem alszik a gyermekük, vagy a testvérek nem egyszerre alszanak, csak így tudnak pici saját időt nyerni.

3. AZ OFF GOMB

Az introvertált típusok az énidejükben szívesebben vonulnak el egy könyvvel, vagy ülnek be egy kád habos fürdőbe, minthogy kimozduljanak a lakásból és társaságba menjenek.

Volt egy ügyfelem például, akinek a párja rendszeresen átvette a gyerekeket hétvégén, hogy kicsit egyedül lehessen, mégsem tudott igazán töltődni. Nem vágyott arra, hogy sportolni menjen vagy épp vásárolgatni, ezért végül azt beszélték meg a párjával, hogy ő visz el otthonról biciklizni, játszótérre a gyerekeket, s az anyuka maradt otthon, olvasgatott, jógázott a pihenőidejében.

4. JÁTSZÓTÉR? INKÁBB NEM!

Az introvertált édesanyák nem igazán érzik magukénak a játszótéri közeget. Túl sok a zaj nekik és nem igazán komfortos számukra a vadidegen anyukákkal való felszínes csevegés sem. Persze a gyerekek miatt ők is játszótereznek, hiszen minden anya igyekszik gyermeke kedvében járni... Ám ha választaniuk kell, hogy inkább egy kis barátot hívjanak át a saját otthonukba, kertjükbe vagy a nyüzsgő játszóteret válasszák, bizonyosan az előbbi lehetőség mellett döntenek!

Ők azok az anyukák, akik nem kifejezetten ismerkedős típusok, így az olyan anyukás-babás programok sem igazán töltik fel őket (babaúszás, baba-mama klubok stb.), amiken egy extrovertáltabb típusú anyuka szívesen részt vesz, sőt, keresi is az újabbnál újabb felfedezendő lehetőségeket a környékükön.

5. NYOMASZTÓ FELADATHEGYEK

 Az introvertált édesnayáknak nagy szükségük van arra, hogy időről időre kikapcsolják a feladatmenedzser üzemmódot, kötöttségek és a sürgetettség érzése nélkül csináljanak dolgokat, saját ritmusban éjék meg a napokat. Nem csak mások társasága fárasztó egy idő után számukra, hanem a nyomás is, hogy mindig "csinálni kell" valamit.

6. SZMK? NA MÉG MIT NEM!

Elég valószínű, hogy a szülői munkaközösségisek nem introvertáltak! Ők hozzák-viszik oviba, iskolába a gyerekeket, de nem állnak le nap mint nap cseverészni más szülőkkel, nem vállalnak plusz feladatokat, nem szerveznek külön programokat. A közösségépítő alkalmakon vagy akár csak a szülői értekezleten is inkább a háttérben meghúzzák magukat, mert nehezükre esik szóba elegyedni másokkal.

7. AZ IGAZ BARÁTOK

A fentiek persze egyáltalán nem jelentik azt, hogy az introvertált anyák antiszociálisak lennének, csak ők inkább beszélgetnek mélyebb témákról a hozzájuk közel álló egy-két szülőtárssal, tartják a kapcsolatot régi barátokkal, minthogy folyamatosan újakkal ismerkedjenek. 

8. BULI OTTHON

Nagy divat a gyerekek körében a játszóházi és egyéb külső helyszíneken szervezett születésnapi zsúr. Egy introvertált anyát lelkileg kiborít a tömeg, a nagy nyüzsgés. Ha ez a gyermeke szíve vágya, biztosan megszervezi neki a játszóházi bulit is, de szíve mélyén azt kívánja, bárcsak inkább otthon tortáznának néhány ovis/iskolatárs társaságában.

Jóllehet a mai felgyorsult világ leginkább az extrovertált típusoknak kedvez, azt gondolom, ez a karantén időszak is megmutatta most sokaknak, mennyire érzik jól magukat elbújva az otthonukban. Az introvertált anyák számára most az volt az igazi kihívás, hogy megteremthessék azt a lélegzetvételnyi időt, egy pici saját intim szférát az összezártságban, ami számukra kulcsfontosságú ahhoz, hogy bírják energiával a napi taposmalomban és meg tudják őrizni a lelki egyensúlyunkat. 

Nagyon fontosnak tartom kimondani: egyáltalán nem ördögtől való igény az, hogy néha anyaként is vágyunk az egyedüllétre. Azt gondolom, erről a témáról is érdemes nyíltan, tabuk nélkül beszélni, nem csupán a családunkban, de társadalmi szinten is!