Lehet, hogy kicsit agyamra ment már az otthon tanítás, de amikor jelenleg napi 3 órát minimum eltöltök azzal, hogy két iskolás fiam között ingázva újra tanulom az alsó tagozatos matematikát, a Honfoglalást vagy épp a környezetismeretet, hirtelen eszembe jutott, vajon ezeken kívül mi felnőttök mit tanulunk mi vajon úgy általában a gyermekeink mellett, a gyermekeinktől. 

Arról ugyanis sok helyen lehet olvasni, milyen fontos, hogy te felnőttként jó példával járj elöl, tanítsd, neveld és az élet nagy dolgaira készítsd fel a gyermekedet.  

Ugyanakkor azt gondolom, szülővé válásunk nekünk is egy örökös tanulási folyamat. A gyermekeink születése  hatással van személyiségfejlődésünkre: a gondolkodásunkra, a hozzáállásunkra az élet dolgaihoz vagy akár csak a mindennapok apró-cseprő momentumaihoz.  

Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány gondolatot arról, hogy szerintem szülőként mi mindent tanulunk a gyermekeink által!

1.TÜRELEM, TÜRELEM

Talán nem kell hosszan magyaráznom egy édesanyának, hogy miért a türelem került a listám első helyére. Néha igazi próbatétel elé tudnak állítani minket gyermekeink, amikor rakoncátlankodnak, ellenkeznek, minden apróságon összevesznek testvérükkel és még sorolhatnám. És a legtöbb, amit a rázós esetekben tehetünk (és ez segít legtöbbet a helyzet mielőbbi békés rendezésében is...), ha sikerül megőrizni hidegvérünket!

És innentől már érvényesül a pingpong labda hatás: ha mi nyugodtak tudunk maradni, a gyermek is könnyebben megnyugszik. Ennyire egyszerű. ELMÉLETBEN! :)

Mert bizony elhiszem, hogy néha nagyon-nagyon komoly erőfeszítés buddhai nyugalommal reagálni a minket igenis bosszantó helyzetekben! Különösen, amikor alapból kialvatlan és nyúzott egy édesanya az éjszakai műszak miatt, ami a gyermekek sorban érkezése okán akár egy hosszú évekig tartó folyamat velejárója is!

A türelem persze alaptermészet és temperamentum kérdése is. Nyilván, aki alapvetően birkatürelemmel van megáldva, annak a türelem a kisgyermekes mindennapokban is kisebb kihívást jelent.

Nem egy édesanyával beszéltem már azonban arról az elmúlt években, mióta anyukák megoldásfókuszó támogatásával foglalkozom, hogy ők valójában mindaddig egész türelmes embernek tartották magukat, amíg meg nem születtek a gyermekeik. Ismerős? 

A szülővé válás egészen más kihívások elé állít minket és persze a felelősség is nagyobb rajtunk, mint amit gyermektelen életünkben tapasztaltunk. Ráadásul a gyerekeket nem lehet csak úgy kikapcsolni, nem lehet úgy ott hagyni őket, vagyis folyamatosan gyakorolnunk kell a türelmet, állnunk kell a sarat az idegőrlő helyzetekben is. 

Ám azt hiszem, annak felismerésével és elismerésével, hogy a türelem területén bizony dolgunk van és erre tudatos odafigyeléssel, egy tűzről pattantabb anya-típus is képes fejlődni türelmesség terén! Mindenki érdeke az a családban, hogy a nézeteltéréseket, bosszantó helyzeteket jól kezeljük, bírjuk cérnával és persze jó mintát mutassunk ezzel a gyermekeinknek is. 

2. RUGALMASSÁG

Egy határozott elképzelésekkel bíró, mindent kézben tartani és irányítani akaró (értsd. kontrollmániás) embert különösen nagy kihívás elé tud állítani a szülővé válás. 

Márpedig amiatt, hogy a gyerekek mellett igenis el kell fogadnunk, hogy bizony nem mindig alakulnak úgy a dolgaink (vagy inkább mondjuk azt, hogy általában nem alakulnak úgy...) , ahogy azt elterveztük, szeretnénk és kedvünkre való lenne..

Ez a felismerés persze eleinte meglehetősen frusztráló tud lenni, különösen az egyébként is maximalista és/vagy teljesítményorientált típusoknak. Anyaként persze meg kell tanulnunk sok esetben elengedni terveket, elvárásokat ki kell egyeznünk elég jó megoldásokkal (Bruno Bettelheim azonos témájó könyvét ajánlom itt az érintettek figyelmébe).

Nagyon fontos lecke annak megtanulása és feldoglozása sokak számára, hogy szülőként búcsút mondhatunk annak, hogy mindenre akkor és úgy lesz időnk, ahogy számunkra megfelelő lenne. Őszintén érzem, a saját lelki békénk múlik azon, milyen gyorsan tanuljuk meg ezt a leckét!

3. AZ ÉLET APRÓ ÖRÖMEI

Nem hiszem, hogy saját kedvtelésből, önszántunkból sokan megállnánk szivárványt meg csigákat nézegetni eső után. Talán néhányan igen, de a nagy többség valószínűleg nem. Az otthonlét a gyermekeinkkel azonban szükségszerűen lelassítja a rohanó tempónkat.  A kisgyermekes időszakban elkezdjük újra észrevenni az életnek ezen apró csodáit is, hiszen gyermekeink, akik éppen felfedezik az őket körülvevő világot megtanítanak erre.

Nagy tanítómestereink ők, ha hagyjuk, hogy felnyissák a szemünket, mi mindennek lehet örülni a rohanó hétköznapokon is. Én pl. alapvetően nem szeretek sétálni, mindig tempósan megyek valahova, célirányosan. Fejben is nehéz volt ezért átállnom arra a gyermekeim születése után, hogy még a sarki játszótérre vezető úton is többször meg kellett állnunk, egy kavics vagy egy bot(!) miatt.

Aztán rájöttem, végül is hova sietnénk? Ha a gyermek az odavezető útban is talál számára érdekes és örömteli dolgokat, élményekkel gazdagodik, akkor miért kéne megfosztanunk ettől? Más kérdés, ha időpontra kell menni valahova, de akkor meg egy rutinos szülő már hamarabb elindul és hagy némi időt az ilyen felfedezésekre is. Hisz sose tudni előre,  vajon melyik sarkon fordul be egy kukásautó! És ettől izgalmas a világ. Már ha tudjuk gyerek szemmel is nézni és felfedezni!

4. NEM A TÖKÉLETES REND A FONTOS!

Sokkal élhetőbbnek érezzük a kisgyerekes mindennapokat, ha elfogadjuk, hogy sosem lesz olyan patyolattisztaság a lakásban, mint akkor, amikor még kettesben éltünk csak a párunkkal, vagy korábban egyedül. Lehet persze tökéletes rend is, de akkor meg mástól vesszük el az időt, energiát és figyelmet.

A gyerekek azonban nem attól boldogok, hogy élére vannak állítva a használati tárgyak a lakásban, hanem hogy otthonukban az érzik, hogy ez az a hely, ahol kedvükre játszhatnak, alkothatnak. Ahol nem baj, ha néha kifröccsen a fürdőkádból a víz, hogy összefestékezik a ruhájukat és fel kell takarítani a kiborult vizet.

Ezt megszokni szintén nehéz feladat lehet azoknak, akik egyébként tisztaságmániásnak vallják magukat.

Félreértés ne essék, nem a totális káoszt és koszt éltetem, dehogyis, hiszen a tisztaság alap, és nem ér a gyerekre fogni, hogy mellettünk nem tudunk egy egészséges rendet tartani. Ám azt hiszem, hogy nem azon múlik a lelki üdvösségünk, hogy szorosan egymás mellett vannak-e lerakva a cipők az előszobában, vagy sem.

Egyébként a mi feladatunk az is, hogy megtanítsuk a gyermekünknek, hogy a rend és tisztaság az nem csak úgy van magától, hanem mi teszünk érte. Ők pedig megtanítanak minket arra, hogy egy-két elől felejtett játék még nem a világ vége, csupán azt jelzi, hogy a lakásunk az otthonunk, ahol élünk, nem pedig egy bemutatóterem.

5. CSAPATBAN JÁTSZUNK 

Anyaként elsőként mindig a gyermekeink, a család érdekeit fogjuk szem előtt tartani (ideális esetben...). Ezért van az, hogy egy anya a gyermeke születése után jó ideig  meg sem nézi a női részleget egy butikban, hanem célirányosan lépked a gyermekszekció felé. Hogy vásárláskor automatikusan betesszük a túró rudit a kosarunkba, mert tudjuk, hogy szereti a gyerkőc.  Hogy simán lemondunk bármilyen, egyébként számunkra fontos programot is, ha belázasodik a gyermekünk.

Szerintem többek leszünk azáltal, hogy másokról kell gondoskodnunk, hogy egyéni érdekeink helyett azon dolgozunk, hogy a családunknak jobb legyen. Nem feledve persze azt, amit munkám során mindig hangsúlyozok:  hogy ebben a rendszerben az anya is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik családtag és hogy időről időre bizony mindenkinek szüksége van néhány gyerekmentes órára, hogy kicsit kikapcsoljon és töltekezzen, hogy újult erővel vethesse sse bele magát újra a gyerekzsivajba!

 A csapatjáték a szülői szerepekre, a családi munkamegosztásra is vonatkozik, hiszen együtt felelünk azért, hogy az otthonunkban és belső világunkban is harmónia uralkodjon. 

Természetesen még ezer dolgot említhetnék, amit a gyermekeinktől tanulhatunk, első körben nekem ezek jutottak az eszembe. Te mivel egészítenéd még ki a listát? A Megoldásfókusszal a kiegyensúlyozott anyaságért csoportban beszélgetünk erről a témáról is, várlak szeretettel, ha tudatos szülőként te is arra törekszel, hogy kerek egésznek érezd a világodat a kisgyerekes napok kihívásai mellett is.