Életed legnagyobb kalandjára készültél. Ideális esetben kilenc hónap várandósság után megtörtént a csoda, megszületett a gyermeked. Mégsem tudod maradéktalanul élvezni a gyermekeddel otthon töltött időszakot, mert valami mardos belülről. Valami nem jó és érzed, hogy ez felemészt. 

Lehet, hogy nem tudsz igazán felszabadultan örülni a mindennapokban és ez megmérgezi a hangulatodat. Türelmetlen vagy a gyermekeddel, ingerült a pároddal. Ismerős? Előfordul veled is?

5 éve foglalkozom édesanyák megoldásfókuszú támogatásával és sokan gondolkodtak már hangosan előttem arról, miért nem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz lesz...? 

Sokakat frusztrál, vajon jól csinálják-e, elég jó anyák-e?  

9 évig három fiúgyermeket nevelgetve, terelgetve voltam otthon, mielőtt a kicsi is óvodába ment és újra főállásban dolgozhattam. 9 év rengeteg idő. Tudom jól, mennyire embert próbáló időszak kisgyerekekkel otthon lenni!

Teljesen más élet, mint amit korábban éltünk. Bele kell tanulnunk. Elveszítjük a korábbi életünket, és valami egészen újat kell felépítenünk a nulláról.

Sokaknak lehet mínusz 10-ről, mert olyan családi mintákat vagy gyermekkori sérüléseket hoztak magukkal. 

Ráadásul nincsen rá pontos recept, mitől és hogyan lehetünk egyáltalán jó anyák, és nem ritkán azt érezzük, csak a sötétben tapogatózunk.

És nem egyszer  előfordul az is, hogy egy-egy feszült pillanatban olyan megoldásokhoz nyúlsz, amelyekre nem vagy büszke. Elveszíted a türelmedet, kiabálsz a gyermekeddel.

A következő mozzanat minden esetben a bűntudat. Úristen, milyen anya vagyok én! A gyermekem sokkal jobbat érdemel nálam!

Kibőgöd magad, aztán megnyugszol és próbálsz változtatni, megváltozni. Egészen az újabb kiborulásig. 

Nem egy anyukánál láttam már ezt a belső folyamatot az elmúlt években.

Ebben a bejegyzésben abban szeretnék segíteni, hogyan is szakítsd meg ezt az örökös körforgást és mit tehetsz, hogy túljuss a bűntudaton.

1. Fogadd el, hogy ember vagy és hibázol!

Tudom, irigyled azokat az édesanyákat, akik birkatürelemmel bírnak. Ám hidd el, sokan hittük magunkról azt, hogy türelmes emberek vagyunk, egészen addig, amíg szülővé nem váltunk. Nem vagy ezzel egyedül!

Csak épp nem szokás a játszótéren büszkélkedni azzal, hogy felemelted a hangodat, de ettől még ez egy létező jelenség. A megoldás felé pedig az első állomás mindig az, hogy elismered, ha valamivel dolgod van. Nem kell kirakatba tenni, de legalább magad előtt valld be, nem jó irányba mennek a dolgok és kötelezd el magad amellett, hogy ezen változtatni fogsz. Beszélj erről a pároddal. Segítsétek egymást ebben. Biztosan neki is vannak olyan pillanatai, amikor nem bírja cérnával. 

Azt is fontos szem előtt tartani, hogy nem új jelenség az, hogy olykor kiborulunk. Bizonyára gyermeked születése előtt is megesett már, hogy nem minden helyzetet tudtál buddhai nyugalommal kezelni. Lehet máskor is felfortyantál már.

A különbség annyi, hogy természetesen nagyobb hibának érezzük, ha a gyermekünkkel szemben veszítjük el a hidegvérünket, mintha mintha mondjuk az ablaküvegen keresztül ripakodunk rá egy elénk bevágó autósra miközben vezetünk.

Jó azonban helyén kezelni a dolgokat: mi a hiba és mi a megbocsáthatatlan bűn. A kettő nem ugyanaz!

A bennünk lappangó feszültségnek valahogyan, valamikor ki kell jönnie belőlünk, és most azt kell megtanulni, hogy ez a megfelelő formában történjen meg. 

2. Miben vagy jó?

Mielőtt végképp aláásnád magad, hogy mi mindent csinálsz rosszul, álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, melyek azok az élethelyzetek, amelyekben elégedett vagy magaddal.

Konkrétan most a gyermekedet illetően. Volt-e már olyan, hogy érezted, hogy megy fel a pumpa, mégis sikerült megőrizni a hiegvéredet?

Gondold végig, mi az, amit jól csináltál pl. ma, amire büszke vagy?

Ezek azok a sokszor apróságnak tűnő dolgok, amelyeket gyakran elfelejtünk, pedig milyen pozitív megerősítést tudnak adni, jó rájuk gondolni, sikerélményt jelentenek. Ne feledkezz meg róluk.

Ha nem megy egyedül, kérdezd meg a párodat, a nagyszülőket, a barátnődet, szerintük mi az, amit anyaként jól csinálsz. Gyűjts össze minél több dolgot, amiben már most jó vagy.

3. Ne dőlj be a látszatvalóságnak!

Tartsd szem előtt, hogy mindaz, amit mások életéből látsz, csupán egy kirakat. Azt látod, amit mások láttatni akarnak és engednek. Senki sem dicsekszik nyíltan a gyengeségeivel, a hibáival. Nem tudhatod, mi van a színfalak mögött.

Ne fogadd el tényként, hogy mindenkinek tökéletes az élete, csak neked vannak nehézségeidd.

Emberként sem vagyunk egyformák, mások az igényeink, a lehetőségeink is. Van akinek 5 nagymama ugrik, ha szüksége van rá, van, akinek a párja késő estig dolgozik és fürdetésre sem ér haza. Teljesen felesleges mások életével összehasonlítani a sajátodat.

Eltérő a mentalitásunk is. Vannak alapjáraton türelmesebb, nyugisabb emberek, és vannak a temperamentumosabb egyéniségek. (Mint pl. én is...).

Könnyebb egy gyerekkel menedzselni a mindennapokat, mint hárommal. Bár erről is megoszlanak a vélemények, és az sem mindegy, a gyermekeid milyen személyiségűek.

Nem egyforma az életünk. Egy  biztos, a legtöbben igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy náluk minden szuper. Vagy épp arról panaszkodnak, hogy az életük egy kész csődtömeg. Valószínűleg egyik véglet sem teljesen igaz...

4. Válts szemléletmódot!

Ha valami nem működik, nem jó, ne azon lovagolj, hogy miért rossz, miért nem megy. Hanem próbálj változtatni rajta. Amint felismered a viselkedésed alapjait, mozgatórugóit, tegyél lépést annak érdekében, hogy javíts a sokszor zsigeri reakciókon.

Nézzünk egy példát! Gyakran elveszíted a türelmed, amikor gyermeked nem fogad szót. Elsősorban a saját hozzáállásodon kell változtatni. Nézd meg, mi állhat a háttérben. Testvérféltékenység? Kevés minőségi időt töltötök együtt? Az oviban/bölcsiben tanulja a mintát? Mit tehetsz érte, hogy közelebb kerülj hozzá?

Ha abbahagyod a kiabálást, veszekedést, nyugodtabb legkört tudsz teremteni, ahol a gyermek is biztonságban érzi magát. Neki is meg kell tanulnia másképp levezetni a benne felgyülemlett feszültséget. Miként tudod segíteni ebben? Hogyan tudsz te magad jó példát mutatni?

5. Ne akarj minden szerepben megfelelni!

Nagyon nehéz minden életszerepünkben maximumot nyújtani. Sőt, mondjuk ki: szinte lehetetlen. Ami azonban rengeteget segíthet, ha tisztázod magadban, neked mi az igazán fontos. Mi a te fontossági sorrended?

És mindegy egyes szituációban, amikor döntened kell, dönts eszerint. Mérlegeld, mi az, amit utóbb nem bánnál, hogy így cselekedtél. Halomban a mosatlan, de a gyermeked játszani akar. Hogyan döntesz, mi az igazán fontos?

Lehet, most ez egy ilyen időszak. A gyermeked nyűgös, fogzik, a szeparációs szorongás fázisában van, csak veled van el. El fog múlni. De MOST lehet ez az a döntés, amitől azt érzed, jót cselekszel, hogy helyesen cselekszel. Tudom, nem nyugtat meg, de a mosatlan edények megvárnak...

Amikor úgy látod, éppen ezer felé kellene szakadnod, dönts amellett, amit jó szívvel teszel és helyesnek gondolsz. Így nem nyúlhatsz mellé. 

Remélem, ezek a gondolatok segítenek neked is túljutni a téged mardosó bűntudaton, ismétlem, rengeteg édesanya küzd ezzel. És kezünkben van a kulcs, hogy hogyan jussunk túl rajta.

Kövesd a blogot hasonló írásokért, gondolkodjunk együtt azon, mit tehetsz azért, hogy édesanyaként is kiteljesedj és jól érezd magad a bőrödben! Ha úgy érzed, szeretnél egyéni támogatást kapni ebben, itt tudod felvenni velem a kapcsolatot.