A professzionális kiégés (burnout) mellett -  amely a munkakörülményekkel kapcsolatos kimerültség szindrómájához köthető - , a szülői kiégés is a kutatások fókuszába került az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban az 1980-as évektől, Európában 2014-túl foglalkoznak a kutatók a szülői kiégéssel. 

Szülői kiégésről beszélhetünk abban az esetben, amikor a kimerülség a szülői szerep fizikai és érzelmi túlterhelése miatt alakult ki. Egy 2018-as adat szerint a kutatás első eredményei arra utalnak, hogy a szülői kiégés a szülők akár 14% -át is érinti! A kiégés fő motívumai: fizikai és érzelmi kimerültség; a gyermekektől való érzelmi távolodás és  a szülői szerepet érintő inkompetencia érzése.

Noha a kiégés az apáknál is megjelenthet, jellemzően a gyermekükkel otthon lévő édesanyáknál fordul elő, ezért a kutatási vizsgálatok is az anyákra vonatkoznak. A kutatás részleteiről az eredeti cikk itt olvasható angol nyelven.

Nézzük meg közelebbről, milyen jelek utalhatnak arra, hogy a kiégés fenyeget anyaként. 

1. TÚLVÁLLALÁS

A kutatásban résztvevők arról számoltak be, hogy úgy érzik, hosszú időn keresztül próbáltak erőn felül teljesíteni, mielőtt kimerültek. Próbáltak minden szerepükben megfelelni, nem kértek segítséget.

Jellemző ezekre az anyákra a multitasking üzemmód, a mindenért (is) felelősség vállalása. Mindeközben pedig azt érezték, sokkal többet kellene tenniük a családjukért! 

2. PERFEKCIONIZMUS

A tökéletes megoldások hajhászása, a gyakran irreális célok megfogalmazása és kudarcként megélése annak, ha félrementek a tervek, szintén jellemző a vizsgálatban lévő anyákra. 

Érdekes megfigyelés, hogy a perfekcionizmus az önmagukkal szemben támasztott elvárásokhoz kapcsolódik, gyermekeik irányában nem jelentkezett ilyen elvárás. Többet tenni, jobban tenni, mindeközben pedig folyamatosan kételkedtek magukban - ezek is ismérvei voltak az anyai perfekcionizmusnak. 

3. MEGFELELÉSI KÉNYSZER

A kiégéssel érintett anyák folyamatos nyomás alatt tartották magukat. Olyan mércéket szabtak meg maguknak, amiket szinte lehetetlenség volt megugrani, mint pl. mindig tökéletes rend, tisztaság, csak egészséges ételek készítése, gyerekek egész napos foglalkoztatása. Gyermekeik jövőjével kapcsolatban folyamatosan stresszelték magukat a vizsgálatban résztvevő anyák. Úgy érezték, rajtuk áll vagy bukik, milyen ember lesz a felnövekvő gyermekből, hogy képes lesz-e boldogulni az életben.

A régi családi minták a társadalmi elvárások béklyójában vergődtek, miközben karnyújtásnyira volt a lehetőség, hogy elengedjenek bizonyos elvárásokat annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljanak a kisgyerekes élet kihívásai közepette. 

4. FIZIKAI ÉS ÉRZELMI FÁRADTSÁG

A kutatásban résztvevő anyák intenzív fáradtságot, stresszt és szorongást éreztek. 

Szédülés, fülzúgás, fejfájás jelentkezett náluk fizikai tünetként és úgy érezték, belső erőtartalékaik végére értek, üresség maradt csupán bennük. 

5. ROBOTPILÓTA ÜZEMMÓD

A fáradtság nyomán az édesanyák képtelenek voltak arra, hogy a napi teendőiket átgondoltan tervezzék meg és végezzék el. A túlélésre játszottak gyakorlatilag, épp csak az előttük állő feladat kivitelezésére korlátozódott a figyelmük, de a jövőbe tekintésre, előre tervezésre nem maradt energiájuk.

A kutatási résztvevők arról számoltak be, hogy gyakran érezték úgy, mintha egy mókuskerékbe ragadtak volna be, amiből nincs kiszállás. 

6. ELTÁVOLODÁS A GYERMEKTŐL

Mentálisan és fizikálisan is eltávolodtak gyermekeiktől a kiégett édesanyák. Egyszerűen képtelenek voltak arra, hogy leüljenek a földre a gyerekekkel és belefeledkezzenek a  játékba. Mivel alapvetően frusztráltak voltak, így gyermekeikkel szemben sem tudtak türelmesek maradni és ingerülten, dühösen, kiabálva tudtak csak reagálni a napi kihívásokra. 

7. ÖNÉRTÉKELÉSI ZAVAROK

Minden édesanya, aki elveszti a türelmét  a gyermekével szemben utólag megbánja, hogy nem tudta féken tartani indulatait. Az önkontroll elvesztését lelkiismeret-furdalás és önvád kíséri. Nem ritkán az önutálatig súlyosbodott a magukról kialakított kép. 

A kutatásban részt vevő anyák ennél a pontnál ébredtek rá, hogy bizony olyan érzések is lakoznak bennük, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtak. 

 8. SZÉGYENÉRZET

Az édesanyák beszámoltak a szégyenérzetről is, amiért alkalmatlannak bizonyultak anyai szerepükben. Úgy gondolták, gyermekük sokkal jobb anyát érdemelne, mint ők és így még mélyebbre süllyedtek az önvádban, hogy képtelenek helytállni szülőként. 

Szégyenük belülről mardosta őket, mert erről nyíltan senkinek nem beszéltek a környezetükben, hiszen senki sem szereti felvállalni a gyengeségeit, a hibát. 

9. MAGÁNY

A gyermekükkel egyedül otthon lévő anyák a világtól elzárva elszigeteltnek érezték magukat, magukra maradva a problémáikkal. Sokan nem akartak, vagy nem tudtak segítséget kérni, hogy könnyítsenek terheiken, így az izoláltság érzése még inkább fokozódott. 

Legtöbbször még a társuk sem tudott arról, mi megy végbe mennük, vagy mi is történik valójában, amikor nincsenek otthon, mivel ezek az anyák nem beszéltek róla.

Munkám során és támogató közösségemben gyakran kerülnek szóba az anyák megélései, őszinte felvállalásai azoktól az édesanyáktól, akik felismerték, hogy a nyílt kommunikció nem csak segít a nehézségek megoldásában, de felismerést is ad, hogy egyáltalán nincsenek egyedül ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal. 

10. BŰNTUDAT

Az elszigeteltség, a félelemérzet és a szégyen az anyáknál mardosó bűntudathoz vezetett: magukat tették felelőssé mindazért, amit átéltek és gondoltak a kialakult helyzetről. Mivel nem osztották meg másokkal őszintén, mi megy benne végbe bennük és nem kaptak megerősítést abban, hogy nincsenek egyedül a terhekkel, ördögi körbe keveredtek. Az anyai bűntudatról itt írtam korábban a blogon. 

Egyedüllétre és egyszerre támogatásra volt szükségük, de mivel azt gondolták, inkompetensek anyaként, csak magukat hibáztatták, amiért nem képesek jól megfelelni anyai szerepükben. 

 ÖSSZEGZÉS

Az anyákban kavargó összetett és mély negatív érzések és gondolatok okozták azt a fajta kimerültséget, ami végül a kiégéshez vezetett náluk. 

Érdemes mindannyiunknak figyelni és időben felismerni az intő jeleket. Felvállalni a nehézségeket és tudni kell segítséget kérni. A kiégés kezelése terápiás körbe tartozik, de megelőzése érdekében az édesanyák rengeteget tehetnek önerőből, családjuk és segítő szakemberek támogatásával. 

Munkám során tapasztalom, bármennyire is hiszik sokan azt, egyedül vannak ezekkel az érzésekkel, valójában sokakat érint a kiégés veszélye. Ám mivel minden a felszín alatt zajlik és a környezet, a külvilág nem is tud ezekről a megélésekről, fontos lenne tabuk nélkül beszélni az anyai út kihívásairól és nehézségeiről, hogy az érintettek érezhessék, hogy, nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva a kétségeikkel, kérdéseikkel, problémáikkal. 

Egy következő írásban azt szeretném körbejárni, mit is tudunk tenni mindezért. Együttes erővel. Addig is, találkozzunk a Megoldásfókusszal a kiegyensúlyozott anyaságért csoportban, ahol a héten ez a kiégés elkerülése a fő témánk.