Rengeteg dolog tehet minket frusztrálttá mostanában: a bezártság érzése, a jövőkép bizonytalansága, a kontrollvesztés érzése az életünk felett, a sűrűsödő feladathegyek a home office - otthon tanítás - háztartási teendők háromszögében. 

Számtalan édesanyával beszéltem az utóbbi hetekben arról, hogyan élik meg a mindennapokat a járvány idején és a korlátozó intézkedések nyomán többen érzik azt a bizonyos fajta belső szorongást, frusztráltságot, aminek kezeléséhez a bejegyzésben szeretnék néhány ötletet adni. 

Tuti tippek ugyan nincsenek, de érdemes megnézni, mit is tehetünk a saját életünkben azért, hogy jobban viseljük a megváltozott terhelést, az új élethelyzet szülte kihívásokat. 

MI OKOZ BENNÜNK FRUSZTRÁCIÓT? 

Az anyai lét folyamatosan olyan helyzetek elé állít minket, amik kiszakítanak a komfortzónánkból és hiányállapotokhoz vezetnek. A leggyakoribb tényezők, amikről az édesanyák beszámolnak, hogy gyerekek mellett nincs módjuk:

- elegendő alvásra

- saját privátszférára

- énidőre

- saját ütemben létezésre

A frusztráció valójában a kielégítetlen szükségleteinkből fakad, vagyis amikor megfosztottnak érezzük magunkat számunkra alapvető fontosságú igényeink beteljesítésétől.

A jelenlegi karanténos időszakban ehhez kapcsolódik még a mozgásszabadság és szeretteinkhez kapcsolódás korlátozása, sokan elvesztették a munkájukat vagy bizonytalannak érzik a munkahelyi kilátásaikat. 

MÁR MASLOW IS MEGMONDTA...

Abraham Maslow amerikai pszichológus a szükségletek hierarchiájának modelljében az emberi szükségletek öt szintjét mutatta be: 

• Fiziológiai (alapvető – létszükségletek)
• Biztonság
• Valahová tartozás (szociális szükségletek)
• Elismerés
• Önmegvalósítás

Ha közelebbről megnézzük a szinteket, eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a fentebb felsorolt hiányérzetet okozó kielégítetlen szükségletek nagyjából minden téren jelen vannak az édesanyák életében a jelen időszakban. 

GONDOLKODNI SINCS IDŐNK!

Munkám során az édesanyák mesélnek arról is, hogy igazából gondolkodni sincs idejük azon, mi is siklik félre, mi hiányzik valójában, annyira bedarálja őket a napi mókuskerék. Pedig a befelé figyelés, a bennünk kavargó érzések azonosítása alapvető fontosságú a mentális egyensúly megőrzéséhez, hiszen ezáltal tudunk tudatosan figyelni arra is, hogy változtassunk azon, ami bennünk feszültséget kelt. 

Sokan sajnos elnyomják magukban a felgyülemlő feszültséget, mondván, úgysincs mit tenni, nincs mozgástér, egyszerűen csinálni kell a napi rutint és kész. Pedig az elfojtás mindig megbosszulja magát...

 A bennünk kavargó feszültség előbb vagy utóbb biztosan utat tör magának. Vagy úgy, hogy fásultak leszünk és túlélő üzemmódba kapcsolunk, vagy éppen ingerlékenyebbé válunk és dühkitörésekkel reagálunk az érzelmileg túlfűtött helyzetekben. 

A testünk is jelez : fejfájás, fülzúgás, általános fáradtság, feszes izomtónusok és emelkedett vérnyomás jelzi, hogy valami nincs rendben. 

Sajnos nem ritka az sem, hogy sokan olyan pótcselekvésekben keresnek menedéket, mint pl. a stresszevés vagy a közösségi médiafelületeken céltalan időtöltés. 

HOL VAN A KIÚT INNEN? 

A kiutat csak akkor lelhetjük meg a belső frusztráltság állapotából, ha igenis tudatosítjuk magunkban a feszültség okait és kimondjuk a szükségleteinket. Sőt, nem csupán kimondjuk, de dolgozunk azok kielégítésén is.  Nyílt kommunikációval párunk felé, az otthoni teendők újragondolásával, családi munkamegosztás kialakításával. 

Más eszközöket, más célokat keresünk a jelenlegi helyzet által nyújtott lehetőségeink között. Olyanokat, amiket reálisan meg is tudunk valósítani. 

A feszültség tudatosításában segít, ha felismerjük, milyen helyzetekben jelentkezik és dolgozunk ezeken a nehézségeken, kielégítő megoldásokat keresve. 

Törekednünk kell mind a testi tünetek enyhítésére, mind a lelkünk megnyugtatására. A kettő persze szorosan összefügg, nem lehet szétválasztani őket. 

Nagyon fontos felismerni azt is, mi az, amire van ráhatásunk a jelen körülmények között és mi az, amire nincsen. 

Noha a személyes kapcsolódás lehetősége most korlátozott a hozzánk közelálló szeretteinkhez, barátainkhoz, mindenképpen érdemes telefonon, videóhíváson keresztül érintkezni egymással és őszintén megosztani a nehézségeinket másokkal, mert így az izoláltság negatív hatásai csökkenthetők és nem emésztenek tovább minket a frusztráló gondolataink. 

Az izoláltság, az elfojtás könnyen kiégéshez vezethez, amiről egy korábbi blogbejegyzésemben már írtam részletesebben. 

A pozitív szemlélet tanulása és gyakorlása szintén kiutat jelenthet a frusztráltság állapotából. 

Az elmúlt hetekben számos édesanyával folytatott közös munkánk eredményeként igenis látom azt, mennyit jelent a hétköznapokban az, ha valaki eltökélt abban, hogy megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a karanténban töltött hetekből (talán hónapokból) . Nem csügged, nem pánikol, nem könyveli el azt, hogy a körülmények foglya és hisz abban, hogy ezt időszakot nem csak túlélni lehet. Szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Ez a mostani körülményekre adott válaszreakcióinkra is igaz!

Kívánom minden anyatársamnak azt, hogy sikerüljön egy proaktívabb hozzáállással fordulnia a jelenlegi kihívásokhoz, körülményekhez. Úgy gondolom, a kulcs a legtöbb esetben nálunk van ahhoz, hogy nyertesként kerüljünk ki egy-egy nehezebb életszakaszunkból is!  Ebben a témában indul az új fókuszprogramom, a Túlélő Toolbox is, amire elindult a jelentkezés, részletek a linkre kattintva olvashatók.