A napokban eszembe jutott Pedro Almodóvár klasszikusa, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című film. 

Azt látom ugyanis ügyfeleimnél és a közösségemben az édesanyáknál, hogy kezdenek kiborulni vagy épp már túl is vannak az elős kiboruláson az elmúlt hetekben, amióta elrendelték a kijárási korlátozást. És ezt most meghosszabbították, határozatlan időre. 

A bejegyzésben azt szeretném picit körbejárni, hogyan is gondolkodhatunk picit másképp az életünkről a karantén idején, mire támaszkodhatunk és miért kell jobban törődni magunkkal anyaként, hogy bírjuk szuflával a #maradjotthon kihívásait. 

TENDENCIA

Azt vettem észre, hogy az elmúlt három hétben általában a következő fázisokon mentek keresztül az édesanyák.

Március 16-ától vagyunk otthon, nincs óvoda, nincs iskola. Az első döbbenet után, amikor mindenki felocsúdott, elkezdett áradni a közösségi média felületeinkről mindenhonnan, hogy milyen lehetőséget kaptunk ezáltal, hogy kapcsolódjunk szeretteinkhez, végre minőségi időt töltsünk együtt. Lehet lomtalanítani, nagytakarítani, új hobbikat találni, rendszeresen tornázni. A lehetőségeinknek csak a fantáziánk szab határt. Itt van persze az összezártság, meg az otthon tanítás, na és sokaknak dolgozni is kellene, de megoldjuk. Valahogyan csak megoldjuk. 

A második hétre sokak feje felett elkezdtek gyülekezni a viharfelhők. Hogyan is lesz ez most? Mert oké, hogy mindenki otthon van, de hogyan tudunk mindenre időt varázsolni a megnövekedett teendők közepette úgy, hogy ne szakadjunk ketté?

Mert a #maradjotthon azt is jelenti például, hogy napi ötször kell enni adni az aprónépeknek, az eddigi reggeli és vacsora kombináció helyett. De ha egész nap a konyhában robotolunk, mikor tanulunk a iskolásokkal? Mit fognak addig csinálni a kisebb gyerekek, hogyan foglaljuk el őket azokra az órákra, amikor a nagyokkal tanulunk? Mégsem tévézhetnek egész nap...

Oké, reménykedtünk, hogy a munkáltatók is megértőbben állnak hozzánk ebben a helyzetben, de mégis csak meg kell csinálni valamikor a munkánkat is... Nem egy családban egy laptopon osztoznak az iskolások és a home officeban dolgozó szülők. 

Hogy is lesz ez? A káosz és a kétségbeesés kezdett a legtöbb családban eluralkodni, facebook csoportokban és izzó barátnői vonalakon ventilláltak az anyukák, hogy a fészkes fenébe lehet mindent megoldani? Mégsem lesz Kánaán ez a bezártság, minőségi idő és kapcsolódás helyen sok helyen a feszültség és a napi többszöri összezördülések jellemezték a mindennapokat.

És itt jött a harmadik fázis, a harmadik karantén hét környékén. 

Itt ágazott nagyjából kétfelé az édesanyák útja. Pontosabban szemléletmódja, hozzáállása az előttük álló kihívásokhoz. 

Az egyik tábor továbbra is lázadt vagy éppen csüggedt és leste a folyamatosan frissülő sajtóhíreket és pánikolt. És lázad, csügged, pánikol továbbra is...

Aztán ott van az édesanyáknak az a proaktívan gondolkodó magja, akik megrázták magukat és azt mondták, oké, most ez van, ezt kell szeretni. Lássuk, hogy a nehezítő körülmények dacára hogyan tudjuk mégis megoldani azt, hogy átvészeljük ezt az időszakot, sőt, továbbmegyek, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle?!

Én magam is odaálltam ezek mellé az anyukák mellé, mert hiszem, hogy csak ez a megoldásfókuszú szemléletmód segíthet nekünk abban, hogy jól jöjjünk ki a #maradjotthon időszakból. Bármeddig is tart.

MEDDIG TART MÉG EZ? 

Ugyanis itt megint történt valami, a harmadik hét után, ami egyesekben megint plusz feszültségforrásokat aktivizált, ám szerencsére többeket a tudatos és elszánt válságmenedzselés fel terelt. A kijárási korlátozást a napokban meghosszabbították. Vagyis tetszik vagy nem, bizonyossá vált, hogy a jelenlegi körülmények között kell élnünk még hetekig, talán hónapokig. Ez a bizonytalanság egyeseket letaglóz, ám ott vannak azok is, akik azt mondják, itt az ideje megnézni akkor, mi is az, amit én tehetek, amire ráhatásom lehet ezekben az időkben. 

A zárt csoportomban egy fókusz-kihívás keretében dolgozunk most azon, hogy az édesanyák egyensúlyt találjanak a mindennapok kihívásai közepette is és igen, a harmadik héten jelentkeztek nálam többen konzultációra is, hogy gondoljuk át együtt és találjunk előrevivő megoldásokat a karantén-helyzetben boldogulásra.

HOGY SZERETNÉK EBBŐL KIJÖNNI? 

Egy édesanya fogalmazta meg a napokban: "Elgondolkoztam azon, hogyan szeretnék majd pár év múlva emlékezni ezekre az időkre. És arra jutottam, nem szeretném, hogy csak a kétségbeesés, a tehetetlenség jusson az eszembe. Vajon mi a legtöbb, amit kihozhatok belőle? Mi segít most talpon maradni és lehetőség szerint könnyebbé, szebbé tenni ezeket a napokat is?".

Nagyon fontos felismerés és döntés ez. Mert ha eljutunk arra a pontra, hogy felelősséget vállalunk azért, hogy a hangulatunkért, tetteinkért, hozzáállásunkért mi vagyunk a felelősek és rajtunk múlik, hogy a nehézségek megbénítanak vagy lehetőségeket teremtenek, akkor már megvan a válasz arra is, hogyan tovább. 

ERŐFORRÁSAINK

Ahogy beszélgetek az édesanyákkal, végigmegyünk azokon a dolgokon, amiket erőforrásként tudunk használni ezekben a napokban. Vajon mik azok a személyiségjegyeink, korábbi tapasztalataink, szemléletmódbeli átkapcsolások, amik támogatnak minket ebben az időszakban? 

Összeszedtem párat. 

Könnyebben boldogulhatsz, ha 

1. képes vagy gyorsan reagálni az élet dobta kihívásokra, nem időzöl sokat a padlón, hanem azt mondod, most ez van, ezt fogom megoldani.
2. felismered, hogy anyaként bizony van már gyakorlatod a problémamegoldásban, szervezésben, újratervezésben - miért ne támaszkodnál most is erre a képességedre?
3. pozitív szemlélettel próbálsz hozzállni a dolgokhoz, ha tudatosan keresed akár a leparányibb örömforrásokat a napjaidban, felfedezed a jó oldalát a nehézségeknek és a lehetőségeket, amiket számodra nyújt.
4. rugalmasan tudsz alkalmazkodni új helyzetekhez, anyaként a rugalamasságot is napi szinten kell gyakorolnunk, gondolj csak bele. 
5. elfogadod, hogy nem tudsz mindent kontroll alatt tartani, egész egyszerűen most nincs más választásunk, mint beleállni ebbe a helyzetbe és élhető-élvezhető közeget teremteni magunknak a karanténban is otthon, a családunk körében. Erre ugyanis van ráhatásunk!
6. tudsz rugalmasan és realisan tervezni. Ha rövid távú terveket készítesz most. Senki nem tudja meddig fog tartani ez a helyzet, de azt, hogy egy adott napon mi fog történni veletek, mit terveztek és valósítotok meg belőle, azt rajtatok múlik otthon, a karanténban is. 

Csak szerettem volna rámutatni arra, hogy számos olyan erőforrásunk van már most anyaként, amikre támaszkodhatunk és amik segíthetnek abban, hogy proaktívan álljunk az előttünk álló időszakhoz. Ám mindez nem fog sikerülni, ha anyaként kipurcansz, összeroppansz a napi hírek és bizonytalanság miatt. 

Kapcsold át a agyadat, törődj magaddal, saját feltöltődéseddel is, hogy ha már megvannak ezek az erőforrások, legyen erőd és energiád is megrázni magad és beleállni a kihívásokra. Hamarosan erről is írok majd. 

Addig is, örülnék, ha velem tartanál a blogon, kövesd az írásaimat.